Augusztus 23. éjjel 10 óra. Lassan gyülekeznek az emberek a szentkirályi templom udvarában. Az időjósok nem kecsegtetnek csillagfényes éjszakával, sőt inkább felhőszakadással riogatnak errefelé. Huszonegy ember, köztük két gyermek azonban nem ijed meg a jóslatoktól. Vagy bíznak annak közbenjárásában, akinek tiszteletére összegyűltek ezen a késői órán?!

Ők a zarándokok, akik ez évben másodszor indulnak a Magyar Szent Család zarándoklatra - most Szent István tiszteletére.

Az éjjeli indulás oka, hogy a másnapi búcsúi szentmisére szeretnének visszatérni a szentkirályi templomba. Az áldást kérő imádság után útnak indultak. Hajnali egy óra körül "meglátogatták a gyermeket", Imrét, kérve közbenjáró imáját nemzetünkért, családjainkért. Majd reggel 5 óra után érkeztek a "feleséghez és édesanyához", Gizellához, hogy nála is tiszteletüket tegyék és kérjék imáit. 9 óra tájban pedig visszaérkezett a maroknyi csapat a "családfőhöz", Szent Istvánhoz. Útközben többen lemaradtak, többen csatlakoztak hozzájuk. Imádkozni, virrasztani - értem, értünk!

És az Égiek megköszönték ennek a parányi csapatnak - akik minden Magyar Szent Család zarándoklat magját alkotják - a fáradtságot, a kitartást, a hitüket! Az előre jelzett  felhőszakadásból, zivatarból akárhanyad-fokú riasztásból csak pár csepp eső lett. Számomra ez a hit! Bízni abban, hogy Szent István királyunk közbenjár értünk akkor, mikor az ő tiszteletére imádkozzuk végig ezt a hosszú utat.

Ott voltam mind a három településen, amikor a zarándokok tovább indultak. Nagyon fájt a szívem, amikor utánuk nézve láttam a zarándokkereszt fényeit, hogy nem lehettem közöttük. És fájt a szívem, amikor láttam, hogy mennyire maroknyi ez a csapat! Milyen kevesen vannak, akiknek fontosak vagyunk! Akik minden zarándoklaton elindulnak, virrasztanak, fáradnak, IMÁDKOZNAK valakiért!

De közben örül is a szívem, hiszen tudom, hogy van még valaki, aki hisz az engesztelés, a virrasztás, az ima erejében! Akinek fontos vagyok én, aki közben a kényelmes ágyban aludtam az igazak álmát.

Ígérem, Szent Imréhez már én is elindulok, hogy gyarapítsam az elszánt maroknyi csapatot!

(A következőn itt volt velünk. - a szerkesztő megjegyzése)