Technikai okok miatt az idén nem tudtam egyetlen távot sem gyalogolni a november 7-i Szent Imre zarándoklaton. Ám nem hagyott nyugodni a zarándoklat lehetősége, célja, ezért minden ereklyéhez elmentem és imádkoztam a zarándokokkal együtt.

     Határtalanul jó érzés volt – ha csak rövid időkre is – együtt lenni ezzel a kis csapattal, akik negyedévente összegyűlnek, és megteszik a maguk kilométereit, rendületlenül mondják az imádságokat. Nem törődnek korai keléssel, éjszakai gyaloglással, időjárással. Hiszik, tudják, a küldetésük annyira fontos, hogy a Magyar Szent Család mindig közbenjár értük. A csoda most is megtörtént: a ködös, nyirkos reggeli első szakasz után egy csodálatos, napsütötte két szakasz következett. Az Égiek hálája a szándékért, a kellemetlenségekért, a fáradtságért!

     Amikor erre a zarándok közösségre gondolok, eszembe jutnak a kinyilatkoztatások Mária országáról, Magyarország engesztelő szerepéről, a Mindszenty bíboros által kért egymillió engesztelő magyarról és az ígéretről, mely nemzetünk megmeneküléséről szól. Örömmel és nagy hálával tölt el, hogy én is tagja lehetek ennek a közösségnek, akinek fontos a Magyar Szent Család tisztelete, a Szűzanya engesztelésre buzdítása, országunk, nemzetünk fennmaradása.

     Ha körülnézünk a környező világunkban, és tágabb hazánkban – Európában –, elég zavaros a helyzet. A bizonytalanság, a félelem, a harag sötétsége rátelepedett az emberekre. Még a hívő emberek sem hisznek eléggé legfőbb pártfogónk, a Szűzanya ígéretében. Pedig a maroknyi zarándok csapat példája már négy éven keresztül bizonyítja, hogy a sötétség, a homály, a bizonytalanság eloszlik, ha teljes szívünkkel ráhagyatkozunk a Magyar Szent Család pártfogását kérve Égi Édesanyánkra!