16. Magyar Szent Család Zarándoklat - 2017.05.13. - Nyárlőrinc

    2017.05.13-án, igen változatos időben tettük meg a 16. Magyar Szent Család Zarándoklatot Boldog Gizella királyné tiszteletére. 29-en vettünk összesen részt a zarándoklaton.

    Nyárlőrincen a gyülekezőkor kellemes idő fogadott bennünket, így ki pulcsiban, ki kigombolt dzsekiben volt. Szeretettel vendégeltek meg minket. Zarándoklatunk kezdő imádságának végén Ágoston atya bocsátott minket útnak.

    19-en indultunk el Lakitelek felé. Nyárlőrincet alig hagytuk el, már kezdtek a dzsekik, pulcsik lekerülni. Egyre szebb időnk lett. Nyárlőrinc utáni homok nagyon jó volt az előző napok csapadékának köszönhetően. Csodálatosan zöld volt minden. Szinte harsogták a tavaszi frissességet. Félútra a zarándokok fele már csak pólóban volt a jó időnek köszönhetően. Az idén eddig megúsztuk a méheket, bár az akác még nem volt a csúcson.

    Lakitelekre érve Ferenc atya a templomajtóban fogadott bennünket, harangszó kíséretében. Az Úristen előtt elmondtuk imáinkat Szent Imre tiszteletére és közbenjárását kérve.

    Ezt követően a lakiteleki hívek finom gulyáslevessel vendégeltek meg bennünket. Miközben mi a plébánián táplálkoztunk eleredt az eső. Tovább indulás előtt visszamentünk a templomba, hogy elköszönjük az Úr Jézustól és Szent Imrétől. Borús időben indultunk el Szentkirályra. Még félútig sem értünk, amikor elkezdett szemerkélni, majd esni a csendes eső. Ez kitartott egészen Szentkirály határáig.

    A templomkert kapujában Zsolt atya fogadott bennünket harangzúgás közepette, majd bevezetett bennünket a templomba.  Elmondtuk imáinkat Szent István király ereklyéje előtt. Mire befejeztük imáinkat, kisütött a nap, hogy felszárítsa ruháinkat. Egy kis pihenés és terített asztal várt bennünket. Volt sokféle finomság, még szamóca is! Induláskor elkészítettük a már szokásos Szent István szobra melletti csoportképünket.

    Nyárlőrincre menet félútnál is tovább sütött ránk a nap, a fák között észre sem vettük, hogy észak-nyugatról egy szupercella közelít. Még nem értük ki a 44-es főútig, amikor már megérkezett a szél. Elkezdtük kapkodni a lábunkat, de az imáinkat nem hagytuk el. Úgy besötétedett, hogy a vasútállomáson a közvilágítás bekapcsolt, pedig alig múlt el 17 óra. A felhő fölénk ért, itt-ott egy-egy nagy csepp már leesett. El kezdett esni, és éppen ekkor értünk be a templomba.

    Elmondtuk Boldog Gizella litániáját, majd imádkoztunk a Magyar Szent Család közbenjárását kérve. Pár perc pihenő után hálát adtunk a szentmisében.

    A szentmisét követően a plébánián vendégeltek meg bennünket. Miközben átmentünk a plébániára, a szemünkbe sütöttek a lenyugvó nap sugarai. Különleges volt megtapasztalni a Mennyei Atya szeretetét. Úgy, mint Szentkirályon, mire kijöttünk a templomból elállt az eső, és még a nap is kisütött. A plébánián bőségesen vendégeltek meg bennünket a nyárlőrinci hívek, hálás köszönet érte.


Képes beszámolóhoz kattintson a képre.